Feltűnhetett a figyelmes olvasónak, hogy az LMP most nem különösebben töri magát, hogy bejusson az EP-be. A párt az országgyűlési választás előtt zöldbe borította a budapesti óriásplakáthelyeket és házfalakat. Az erős kampány, a baloldali összefogás teljesítményével való elégedetlenség és a jól megválasztott fényképarc aztán hajszálnyival  a parlamentbe segítette a pártot. A Fidesz által személyre szabott házszabály a frakcióalapítást is lehetővé tette számukra.

Nemcsak a fáradságról van szó, hanem arról is, nem nagyon éreznék jól magukat Brüsszelben, mert az LMP politikája nagyon nehezen fér össze azzal, amit az európai zöldek képviselnek.

Miről is beszél az LMP? Egyrészt arról, hogy Magyarország "ne legyen összeszerelő üzem". Hahó! Ma ezek az "összeszerelő üzemek" jelentik a magyar gazdaság egyetlen működő részét. A "gonosz multik" üzemei, például az autógyárak azok, amelyek még viszonylag normális állásokat biztosítanak Magyarországon. Egy részük,  például az Audi, ráadásul képzésre, oktatásra is költ, kutatási bázist hoz létre, amire a kisipar, vagy a mezőgazdaság egyszerűen nem képes. Lehet nekik azt mondani, hogy "vigyétek innen a mocskos munkahelyeiteket", de nem fog helyettük másik teremni a szent magyar rögből. Ezt a szöveget persze már ismerjük a "magyar gazdaságot" fantáziáló Jobbiktól, de hát róluk tudjuk is pontosan, hogy micsodák.

Van egy rossz hírünk az LMP-nek. Az európai zöldek által támogatott "zöld, hosszútávú" munkahelyek döntő része is az iparban, többek között az autóiparban fog létrejönni. Amekkora ostobaság Orbán jövő képe az országról, ahol mindenki kalapáccsal üt meleg vasdarabokat, legalább annyira értelmetlen üzemek nélküli gazdaság víziója is.

Az LMP általában is a nacionalista euroszkeptikusok dumáját nyomja a kampányban. Számukra az Európai Unió nem más, mint a nagyvállalatok és a nemzetközi tőke szervezete. Farage és Marie Le Pen megnyalná a tíz ujját. 

A mostani LMP nagyon más, mint az a helyes, baloldali és liberális értékeket felvállaló alternatív csapat, mint aminek indult. Mostani sztárja a bocskaiban szónokló Sallai Róbert Benedek. Akiben nem is sajátos öltözködési szokásai az igazán érdekesek, és nem is a kedélyes földesúri allürök, hanem a magyar szélsőjobbról ismert mély Budapest gyűlölet. Van a nyolcmillió vidéki, szemben a bűnös várossal. Azt, hogy mi köti össze a győri autógyári mérnököt, az avasi lakótelepen élő acélgyári nyugdíjast, és a túrkevei gazdálkodót azt nem igen tudjuk meg, de ez éppen elég volt a párt korábbi politikusi gárdájának lecserélésére.Mindezt egy olyan pártban, amit 2010-be és 2014-ben is a budapesti és nagyvárosi szavazók juttattak a Parlamentbe.

Ha a figyelmes olvasó egyre több hasonlóságot talál az LMP és a Jobbik retorikája között, az a nem véletlen műve. Schiffer nem árul zsákbamacskát. Nyíltan megmondta, hogy a szerinte a politikai választóvonal nem a kommunisták és az antikommunisták (tehát a bal és a jobboldal) között van, hanem a rendszerpártok és a rendszerkritikus pártok között. És kik a "jó fiúk", a rendszerkritikusok? Hát az LMP és a Jobbik.

Ebben a világképben aztán az MSZP és a Fidesz egykutya, Gyurcsány utálatos kép, a Jobbik pedig korrekt vetélytárs. Innen már világos, hogy a megszállási emlékmű elleni civil tiltakozás miért lesz Schiffer szerint hisztéria.

Ez a politikát nehéz lenne az európai zöldek között képviselni, vörös Danny mögött.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.