Az EP kampány az utóbbi héten erős fordulatot vett. A KGB-, szovjet-, orosz barátságot kicsit túlzásba vivő jobbikos európai képviselő  (ez önmagában is ellentmondás) esetén túl igazi izgalmat Molnár Zsolt budapesti MSZP elnök lemondása, és főleg az ehhez fűzött szoci kommentár  vitt a kampányfinisbe.

Tulajdonképpen az alapügy banális. A Magyar Nemzetben "váratlanul" előkerült egy fénykép az ifjan Göncz Árpád ellen (talán) tüntető politikusról, és ez kiváló alkalom volt arra, hogy a sajtó előkeresse a további kalandos ügyeket is. Ettől persze még nem kellett volna megbuknia. A militáns férfidivat világába tett kirándulás jó régen volt, a fideszes szakértői munka is elmegy ifjúkori meggondolatlanságnak, amúgy se újdonság. Az valószínűleg nem használt az Összeváltás kampányának, hogy Molnár fékezte a Rogán elleni támadásokat, de aligha ez volt a legnagyobb hiba. Úgy tűnik, azonban ez így együtt mégis sok volt, Molnár inkább félreállt, mint hogy tovább kapja a pofonokat. Van ilyen a profi politikában, visszahúzódik, kipiheni magát, kicsit fényezi a lepattogzott imidzsét,  aztán előbb-utóbb visszajön.

A dolog innentől kapott igazán zamatot. A szocialisták rögtön szivárogtatni kezdték, hogy az Együtt és a DK ármánya állt az egész támadássorozat mögött. (Lehet amúgy az MSZP-ben olyan pártfunkció, hogy  "névtelen MSZP-s  politikus", az ilyen módon megosztott információk mennyisége alapján vélhetően számos helyettessel.)

Attól eltekintve, hogy nem  tűnik életszerűnek például az a jelenet, amikor Gyurcsány két sajtóper között becsattog  a Magyar Nemzethez, és kávézás közben huszonéves fotókat dugdos a megilletődött főszerkesztőnek, ez a változat más szempontból se igazán meggyőző.  Fel kell tennünk ugyanis a klasszikus bűnügyi kérdést: kinek az érdeke? (megrögzött klasszikus műveltségűeknek: cui prodest?).

Az biztos, hogy pont az Együttnek és a DK-nak nem volt motivációja arra, hogy eltüntesse Molnárt. A  kampányban vele dolgoztak együtt, ennyi idővel a közös indulás után nem vet rájuk se túl jó fényt, hogy korábbi játszótársuk esetleg nem is volt annyira jó fej. Ha meg akarnak egyezni a fővárosról, (ami ma elég kérdésesnek látszik), akkor a higgadt Molnár jobb partner lett volna, mint indulatosabb párttársai. Szavazót aligha szereznek ilyen módon, az esetleg lemorzsolódó szoci támogatók inkább otthon maradnak majd.

Akkor viszont mi történhetett?

A legegyszerűbb változat az, hogy a szokásos Fideszes kampánytaktikáról van szó. A végképp tartalom nélküli és színtelen kormánypárti EP kampánynak jól jön, ha van egy kis zavar a legnagyobb ellenzéki párt háza táján. Mint tudjuk, a miniszterelnök sajátos keresztényi filozófiája szerint, ha meg lehet, meg is kell ölni az ellenfelet. Az is elképzelhető, hogy a terv túl jól sikerült, ezért került hirtelen elő a fondorlatos spionfióka esete (egyet jobbra, egyet balra), mert egy  erős Jobbik a nemzetközi elismerést szomjazó Orbánnak is kínos lenne.

Mellesleg Mesterházynak sem jön rosszul az ügy. Innen kezdve sokkal könnyebb megneveznie, hogy ki miatt nem volt átütő siker az áprilisi kampány, mint ahogy az esetleges rossz EP eredménynek is meglesz a tőle független oka.

Az összeesküvés-elméletek hardcore hívei eljátszhatnak azzal a gondolattal is, hogy talán éppen az szúrta egyes fideszesek szemét, hogy túlságosan megértő volt Molnár a Rogán ügyben. Ha igaz, hogy a háttérben a belvárosi titán komoly harcban állt a Hódmezővásárhely nagy fiával az uniós pénzek fölötti ellenőrzésért, akkor Lázárnak aligha esett jól, hogy az ellenzék nem használta ki a ziccert.

Hogy melyik igaz a változatot közül? Sosem fogjuk megtudni. Az viszont világos, hogy az MSZP továbbra sem a Fideszt és a Jobbikot, hanem a DK-t és az Együttet tekinti legyőzendő ellenfélnek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.